1978.05.24-én születtem, Jászberény mellett egy kis tanyán nőttem fel. Mindig állatokkal foglalkoztak a szüleim (szarvasmarha, juh, sertés) de lovunk nem volt. Az első lovamat 18 éves koromban vettem, azóta megállíthatatlan a szenvedély. A családban csak anyai nagyapám volt lovas ember, ő mezőgazdasági kovács volt és fuvaros. Lakatos szakmát szereztem, de csak a tanyán használtam a szaktudásomat.

Lovakkal fuvaroztam a környékbelieknek, aztán tejeskocsis lettem. Lovas fogattal hordtam a háztáji tejet a gyűjtőbe, napi 35 km télen-nyáron. Ezután egy rövid ideig “lótalanságban” szenvedtem, mert a Jászberényi állat-és növénykertben dolgoztam 5 évig. Állatokkal és gyerekekkel foglalkoztam.

Később tűzoltó lettem, ekkor már vettem két nóniusz csődör csikót, akiket én tanítottam be. A tűzoltóságon is foglalkoztam gyerekekkel, óvodásoknak, iskolásoknak tartottunk foglalkozásokat. Közben megismerkedtem a fogathajtással, segédhajtó voltam ifj. Taczman Eleknél. Közben dolgoztam patkolókovács segédként, aminek köszönhetően bepillanthattam a patkolás rejtelmeibe.

Gyerekeknek csikósbemutatókat tartottam, az egyik lovam nagyon könnyen megtanulta a csikós programot. Közben összeállítottam egy olyan fogatot, mely alkalmas rendezvényeken való részvételre (séta kocsikázás, esküvők stb.).

Mindig szerettem volna lovakkal és gyerekekkel foglalkozni, ezért hoztuk létre a Szorgalmatos Lovasgazda Alapítványt, hogy egy kicsit természet közelibb életet mutassunk a gyerekeinknek, hogy lássák nem csak a csúcstechnika teheti boldoggá az embert. Fő célunk hogy miközben mindenki jól érzi magát tanuljunk, hagyományainkat őrizzük, közösséget építsünk, barátságokat kössünk és egy élhetőbb, szebb világot építsünk.